honvédtábornok

PerczelMór

(1811-1899)

Kiemelkedő személyiség volt népünk történelmének sorsdöntő időszakában, a reformkorban és az 1848-49-es szabadságharcban. Voltak tévedései, követett el hibákat, de a haza függetlensége és szabadsága , a köznép és a haladás ügye szent volt előtte. Amit tett, azt meggyőződésből és lángoló hazaszeretetből tette. A reformkor két nagy eszméje – a haza szabadsága és a nép előrehaladása – fűtötte egész életét, s ebben a túlfűtöttségben nem ismert korlátokat, nem ismert akadályokat. Önzetlenül, anyagi ellenszolgáltatást sohasem várva, megalkuvás nélkül végezte munkáját – ahová a haza állította.

A gyermek és ifjú

(1811-1831)

Perczel Mór 1811. november 11-én született a Perczel-család ősi fészkében, a Bonyhád melletti Börzsöny-pusztán. A család ősei a XVI. században költözködtek német földről Magyarországra, s már e század végén magyar nemességet kaptak. A bonyhádi ág megalapítója, Perczel Mór dédapja, Perczel József (1699-1768) Tolna megye alispánja volt.
Az édesapa, Perczel Sándor jószívű, de katonás természetű, inkább konzervatív gondolkodású, kissé nyers modorú ember, az 1800. évi tolnai nemesi felkelés gyalogos századosa volt.
Az édesanya, Kajdachy Erzsébet jóságos lelkű asszony, akinek 21 gyermeke közül Móric volt a hetedik.
A meglehetősen makacs kisfiút a szigorú apa igen keményen fogta. Korán gondoskodott neveléséről, oktatásáról: már négyéves korában megtanították írni, olvasni. Tanulmányait 1816-ban a pesti piarista gimnáziumban kezdte. A legjelentősebb fordulat azonban akkor állott be a gyermek fejlődésének irányításában, amikor az apa három fia, Sándor, Móric és Miklós mellé nevelőt fogadott 1817 novemberében Vörösmarty Mihály személyében.

Vörösmarty rendkívül nagy hatással volt a fejlődő gyermekre, ő oltotta belé a tudomány- és emberszeretetet, a hazafias lelkesedést. Barátságuk végigkísérte őket egész életükön.

Perczel Mór 1827 tavaszán katonai pályára került, hadapródként szolgált az 5. tüzérezredben. A katonai vakfegyelmet és a császárhű szellemet nehezen viselte, de a nehézségek ellenére is nagy szorgalommal és igen jó eredménnyel végezte tanulmányait és a katonai gyakorlatokat.

1830-ban az európai forradalmi hullám a politika irányába terelte figyelmét: több szabadságszerető, haladó gondolkodású bajtársával titokban szabadcsapat szervezésébe kezdett a lengyel függetlenségi harc támogatására. Az akció leleplezése miatt el kellett hagynia a katonaiskolát, sőt a haditörvényszék halálra ítélte. Pest és Tolna vármegye fellépése tudta csak kiszabadítani a haladó közvélemény és a fiatalság körében egyre népszerűbb ifjút.

A politikus

(1831-1848)

Perczel Mór a vármegyei, közéleti, illetve politikai pályáját alig húsz éves korában, 1831 végén kezdte meg.
Tolna vármegye közgyűlésén tiszteletbeli aljegyzővé, aztán jegyzővé, 1836-ban a simontornyai járás főszolgabírójává választották. Tevékenyen részt vett a vármegyei pártharcokban. Felkészültségével, rátermettségével és roppant akaraterejével keményen küzdött a liberális-radikális reformeszmékért. Ékesszólásával, tüzes beszédeivel lenyűgözte hallgatóit. Radikalizmusa ekkor már országszerte ismert volt.
1842-ben megalapította Tolna megyében a hazai kezdetleges ipar támogatására az első Védegyletet.
Az 1843-44-es országgyűlésen Tolna vármegye országgyűlési követe volt. A haladó képviselők csoportjába, az ellenzéki radikális párthoz tartozott, a függetlenségért küzdött, ostorozott mindent, ami hazánk függetlenségének útjában állt. Elsőként javasolta az Országos Védegylet megalakítását. Utazásaival hozzájárult a dunántúli ellenzéki egység kialakulásához. Kosáry Domokos ” a szabadsággondolat igazi és kezdeményező magyar prófétájának” mondta őt.
A 32 éves követ Pozsonyban ismerte meg a 16 éves Sárközy Júliát, akit 1844-ben feleségül vett.
Országosan ismert politikussá vált. Szenvedélyes, erélyes hangú, bátran áradó szónoklatai gazdag politikai ismeretekről, széles látókörről, olvasottságról, nagy műveltségről tanúskodtak. Kossuth és Perczel Mór között szoros barátság szövődött, a legbensőbb politikai egyetértésben dolgoztak.
Perczel nemesi származása ellenére korán felismerte a társadalmi igazságtalanságokat. A nemesség adófizetésének egyik legkövetkezetesebb szószólója, a közteherviselésért folytatott harc híve volt.
Gazdaságpolitikai elgondolásaiban helyesen ismerte fel a kapitalizálódás előrelendítő szerepét az elavult feudális állapotokkal szemben.
A függetlenség kivívása érdekében a bécsi elnyomás ellen vívott harc egyik központi kérdése a magyar nyelvért folytatott küzdelem volt. Perczel tiltakozott a latin nyelv használata ellen, és a magyar nyelv államnyelvvé emelését követelte.
Lelkesen támogatta az 1848-as márciusi forradalmat. A forradalmi márciusi ifjak minden megmozdulásában tevékenyen részt vett. 1848. március 13-án Komárom megye közgyűlésén Perczel indítványozta, hogy a megye követei szorgalmazzák a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, az esküdtszékeket, a korlátlan sajtószabadságot, Táncsics szabadon bocsátását, a hazai alkotmányra felesküvő, kizárólag a haza céljaira használandó hadsereg felállítását, valamint az úrbéri viszonyok haladéktalan megszüntetését. A megye az indítványt elfogadta, s a határozatot megküldte valamennyi törvényhatóságnak. Perczel ezzel „megelőzte korát”, hiszen a márciusi ifjak hasonló követelésekkel csak két nap múlva léptek fel. (Perczel, persze, ismerhette a 12 pont tervezetét.)
Az első független magyar kormány megalakulása után Magyarország első rendőrfőnöke lett. Az új népképviseleti országgyűlésre bonyhádi és budai 2. választókerületi képviselővé választották, mivel azonban az új kormány politikáját nem tartotta elég radikálisnak és forradalminak, lemondott a rendőri osztály főnökségéről.

A katona

(1848-1849)

1848

szeptembere

A politikai életet felcserélte a katonai pályával: a szószék helyett a kardot választotta. Fanatikus hittel küzdött mint hadvezér, tábornok, hogy dicsőséget és győzelmet arathasson mindenfelé, ahová a haza állítja.

Jellasics Bécs biztatására megtámadta hazánkat, megkezdődött a fegyveres harc.

Szeptember 16.

Perczel Mór Batthyány miniszterelnök megbízására megkezdte a fővárosban a Zrínyi-szabadcsapat szervezését, amelynek élén szeptember 29-én a pákozdi csatában a balszárnyat vezette, s amelynek nagy szerepe volt a szabadságharc első lelkesítő győzelmének kivívásában. Az akkorra már ezredes Perczel Mór, Görgey Artúr és Csapó Vilmos őrnagy egységei előtt Karl Roth császári-királyi vezérőrnagy csapatai október 7-én Ozoránál letették a fegyvert

októberétől

A drávai hadtest parancsnoka volt. Október 28-án az Országos Honvédelmi Bizottmány tábornokká léptette elő. 1848 októberében és novemberében a Dráva-vonal és a Muraköz felszabadítása a szabadságharc jelentős sikere volt. Perczel ebben a hadműveletben csillogtatta meg először hadvezéri képességeit.

December 30-án Mórnál Perczel hadteste, elsősorban a magyar tábornok meggondolatlansága miatt, súlyos vereséget szenvedett a Windisch-Gratz seregében harcoló Jellasics két dandárától.

1849

január elején

A haditanács Perczel Mórt bízta meg a Tisza-vonal védelmével. Január 22-én Szolnoknál, január 25-én Ceglédnél verte meg Franz Ottinger tábornok dandárát, s ezzel teljesen kétségbe ejtette Windisch-Gratzet.

Március 9.

1848 őszi sikereiért a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályával tüntették ki, egyben kinevezték a Szegeden és környékén állomásozó IV. hadtest parancsnokává. Március és június között felszabadította a Bácskát és a Bánságot.

Június 7.

Kátynál súlyos vereséget szenvedett Jellasics seregétől, s még ezen a napon a minisztertanács – Görgey javaslatára – felmentette a bács-bánsági hadsereg parancsnoki tisztéből.

Június 29.

A tartalék (később X.) hadtest parancsnoka lett, július 7-én Cegléden Kossuth kinevezte a közép-tiszai hadsereg fővezérévé.

Július 20.

Perczel lovassága Turánál vereséget szenvedett Paszkevics egyik hadosztályától.

Július 29.

Miután a minisztertanácson felmondta az engedelmességet, leváltották a parancsnokságról.

Augusztus 9.

Még részt vett, önkéntesként, a szabadságharc utolsó ütközetében, a temesvári csatában, de a csatavesztés után végleg elhagyta a magyar honvédsereget.

Augusztus 14.

Perczel Mór vezérőrnagy és öccse, Perczel Miklós ezredes társaikkal Orsovánál átlépték a magyar határt.

Egyik levelében 1849 elején ezt írta róla:

„Perczel a legbecsületesebb hazafiak egyike. Isten adná, hogy minden tábornok ilyen volna.”

Kossuth Lajos

Perczel Mór

Csatában

Győzelmet aratott


OSZTRÁK, HORVÁT ÉS SZERB SEREGEK ELLEN

A száműzött

(1849-1867)

Perczel Mór a világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált. Ezekben a napokban mintegy ötezer menekült hagyta el az országot. 1850 februárjában az Ausztriára nézve veszedelmes emigránsokat, így Kossuthtal együtt őt is, a bulgáriai Sumlából a kisázsiai Kütahyába internálták, ahonnan 1851 szeptemberében szabadult.
Ugyanebben a hónapban Magyarországon a császári haditörvényszék Perczelt 15 társával együtt távollétében halálra ítélte, és jelképesen felakasztotta.

1851-től

Angliában élt, félrevonultan, magyar menekültekkel kevés összeköttetést tartva fenn.

1853-ban

Jersey szigetén telepedett le, itt kilenc évet töltött. Összeférhetetlen természete miatt szinte valamennyi emigránstársával összeveszett, viszont Victor Hugo, a nagy francia író, aki a reakció elől szintén e szigeten talált menedéket, a legnagyobb tisztelettel viseltetett iránta.

1859-ben

Részt vett az olaszországi magyar légió létrehozásában, de rövidesen ismét összeveszett mindenkivel, és visszatért Jerseyre.

1862 őszén

Brüsszelbe költözött, ahol öt évig élt teljesen visszavonultan. Közben 1866-ban Torinóba utazott. Kossuth őt akarta megbízni az újabb magyar légió parancsnokságával, de Perczel megint megsértődött, s elutazott a városból.

A 18 év alatt a nélkülözés, szenvedés, megpróbáltatás, a magyar szabadságharc megmentése ügyében tett erőfeszítések eredménytelensége felőrölte a hiú, sértett és keserű Perczelt.
Felesége, Perczel Mórné Sárközy Júlia 1850 szeptemberében követte férjét a törökországi száműzetésbe, s a népes család együtt élte át a nehéz éveket.

Az idős

(1867-1899)

Az 1867-es kiegyezés lehetőséget adott arra, hogy az emigránsok hazatérhessenek. Perczel Mór 1867 júliusában lépte át a magyar határt, új hittel, bizakodással, új tervekkel, reményekkel. 1867 augusztusában Zalaegerszeg város országgyűlési képviselőnek választotta. Az országgyűlésen a Deák-párthoz csatlakozott, s bekerült a közös ügyeket tárgyaló 60 tagú delegációba is. Közéleti szereplése ezekben a hónapokban rendkívül gazdag volt.
Perczelnek már a szabadságharc idején az volt a véleménye, hogy Görgey és még inkább Kossuth méltatlanul mellőzik őt. Sértett hiúsága az emigráció idején ellenszenvvé, sőt gyűlöletté fokozódott Kossuth iránt. Ez volt az oka annak, hogy a volt baloldali Perczel 1867-ben hazatérve nem a kiegyezés ellenzékének lett egyik vezetője, hanem Deák táborába szegődött. 1867/1868-ban Kossuth-ellenes agitációba kezdett, amivel végképp elveszítette népszerűségét. 1870-ben visszavonult a politikától.
Öreg napjait Bonyhádon töltötte. Félrevonult mindentől és mindenkitől, csak magának élt. „Belső emigrációját” az olvasás és írás töltötte ki. Magányában kezdte írni „emlékjegyzeteit”, amelyek nagyobbrészt mindmáig kéziratban vannak.
Az anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint ” bonyhádi Perczel Mór 1848/49.évi honvédtábornok 87 évesen agyszélhűdésben 1899. május 23-án délután 6 órakor elhunyt.”

Share This